„S ha pörbefogva el akarják venni köpenyedet, add oda köntösödet is.
S ha ezer lépésre kényszerítenek, menj el kétannyira.„
Máté 5,40-41
Ha megvizsgálod, hogy hogyan is vagy összeállítva és hogyan működsz, a fejedben találni fogsz egy teljes programot, egy csomó elvárást a világgal és önmagaddal kapcsolatban, még azzal kapcsolatban is, hogy mit kell kívánnod.
Ki a felelős ezért a programért? Nem te. Valójában más volt, aki határozott a még oly alapvető dolgokról, mint kívánságok, akarások és az úgynevezett szükséges dolgok felől, mint például értékeid, ízlésed vagy a beállítottságaid. Szüleid, társadalmad, kultúrád, vallásod, múltbéli élményeid láplálták a működtetési utasításokat a számitógépedbe. Most aztán, bármilyen idős légy is, bárhová menj is, a számítógépedtől nem szabadulhatsz, mert az a nap minden tudatos pillanatában működik, és ellentmondást nem ismerve kényszerít, hogy követeléseit teljesítse az élet, az emberek és te is. Ha a követelések teljesülnek, akkor a számítógéped engedélyezi számodra a békét és boldogságot. De ha nem teljesülnek, még ha nem is a te hibádból kifolyólag, a számítógép negatív érzéseket geijeszt, melyek szenvedést okoznak számodra.
Például, ha mások nem teljesítik a számitógéped elvárásait, akkor az csalódottsággal, dühvel vagy keserűséggel fog kínozni. Más. Ha a dolgok nem a te ellenőrzésed alatt futnak, vagy ha a jövő bizonytalan, akkor a számítógéped megkívánja, hogy aggodalmaskodj, feszült légy, idegeskedj. Akkor aztán sok energiádba kerül, hogy megküzdj ezekkel a negatív érzésekkel. Általában úgy küzdesz, hogy több energiával megpróbálod a világot átrendezni körülötted, hogy a számitógéped elvárásai teljesüljenek. Ha ez sikerül, a számítógéped engedélyez egy kicsi, és csak feltételes békét. Feltételes, mert valamilyen semmiség (egy késésben lévő vonat, egy nem működő magnó, egy meg nem érkezett levél – bármi) felborítja a számítógéped által megkívánt összhangot, s elvárja, hogy te ismét ideges légy.
Meglehetősen szánalmas így az életed, mert állandóan emberektől és dolgoktól függsz, kétségbeesetten próbálod őket a számítógéped elvárásaihoz alakítani, hogy élvezhesd azt az egyedüli békét, amit ismersz – egy kis időleges haladékot a negatív érzelmektől a számítógéped és a programod jóvoltából.
Van ebből kilábalási lehetőség? Van. Valószínűleg nem leszel képes gyorsan megváltoztatni a programodat, sőt az is lehet, hogy sosem sikerül majd. De erre nincs is szükség. Próbáld ki ezt: képzeld azt, hogy olyan helyzetbe kerültél, vagy egy olyan személlyel találkoztál, amit vagy akit kellemetlennek ítélsz, s ha lehetett volna, elkerülted volna. Figyeld meg, a számítógéped azonnal beindul, követelvén, hogy kerülj ki ebből a helyzetből, vagy hogy változtasd meg. De ha visszautasítod ezt a követelést, a számítógéped majd ragaszkodik ahhoz, hogy bosszúságod, aggodalmad, bűntudatod, vagy valamilyen más negatív érzésed legyen. Vizsgáld csak tovább ezt a kellemetlen helyzetet vagy személyt, mindaddig, amíg rá nem ébredsz, hogy nem a helyzet vagy a személy okozza a rossz érzést. Ezek csak a maguk módján léteznek, azt cselekszik, ami a lényegük, akár rossz az, akár jó. A számítógéped az, a programozottságodból adódóan, ami megköveteli, hogy negatív érzésekkel reagálj. Jobban belátod ezt, ha rájössz, hogy valaki, más programozottsággal, hasonló helyzetben egész nyugodt maradna, esetleg még boldog is lenne. Gondolkodj ezen mindaddig, amíg be nem látod ezt az igazságot: az egyedüli ok, amiért nem vagy nyugodt és boldog, az a számitógéped követelése, hogy a valóságot a program elvárásaihoz alakítsák. Figyeld ezt mintegy kívülről, s majd meglátod azt a csodálatos változást, ami benned végbemegy. Ha már beláttad ezt az igazságot, s ekképp megszünteted számítógéped kellemetlen érzéseket keltő befolyását, akkor már azt cselekedheted, amit a legjobbnak tartasz. Elkerülheted a helyzetet vagy a személyt, megpróbálhatod megváltoztatni őket, ragaszkodhatsz a jogaidhoz vagy ahhoz, hogy mások jogait tiszteletben tartsák, vagy akár még erőszakhoz is folyamodhatsz. De csak azután, hogy megszabadultál érzelmi zaklatottságaidtól, mert akkor a cselekedeted békéből és szeretetből fog eredni, és nem abból a neurotikus vágyból, hogy a számítógépednek kedveskedj, vagy hogy megfelelj a programnak, vagy hogy megszabadulj az általa -eijesztett negatív érzésektől. Akkor aztán megérted, hogy mily mélységes igazság rejlik a szavakban: „S ha perbe fogva el akaiják venni köpenyedet, add oda köntösödet is. S ha ezer lépésre kényszerítenek, menj el kétannyira.” Mert akkor világos lesz számodra, hogy a valódi elnyomás nem azoktól az emberektől jön, akik bíróság elé visznek, nem a hatóságoktól, akik rabszolgamunkára kényszerítenek, hanem a „számítógépedtől”, amelynek a programja feldúlja lelki békéd abban a pillanatban, amikor a külső körülmények nem felelnek meg az elvárásainak. Tudunk olyan emberekről, akik még a koncentrációs tábor zsarnoki légkörében is boldogok voltak! A programozottságod elnyomása alól kell felszabadulnod. Csak ekkor fogod megtapasztalni a belső szabadságot. Ebből kellene származnia minden gyökeres társadalmi átalakulásnak. Akkor az a hatalmas érzés, a társadalmi igazságtalanságok láttán a szívedben ébredő együttérzés, ami cselekvésre késztet, a valóságban gyökeredzik majd, és nem a programozottságodban vagy az énedben.
(Anthony de Mello)
