„Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak az Isten országába jutni.”
Márk 10,25
Mit tehetsz azért, hogy boldog légy? Semmit sem. Hogy miért? Azon egyszerű oknál fogva, hogy már most boldog vagy. Hogyan lehetne valaki az, ha már most is az? De ha ez így van, akkor miért nem érzed, hogy boldog vagy? Mert az agyad állandóan boldogtalanságot kreál. Hagyd el a fejedben levő boldogtalanságot, s akkor azonnal felszínre kerül a boldogság, amely állandóan veled van. Mi kozza a boldogtalanságot? Keresd meg az okát, és nézz mélyen a szemébe! Önmagától el fog tűnni.
Ha jól figyelsz, rájössz, hogy csak egyetlen dolog okoz boldogtalanságot. Ezt a dolgot ragaszkodásnak hívják. Mi ez a ragaszkodás? Érzelmi kapcsolódás vagy kötődés, amit az a hiedelem okoz, hogy bizonyos dolgok vagy személyek nélkül nem lehetsz boldog. Ennek az érzelmi kötődésből eredő állapotnak két összetevője van, az egyik pozitív, a másik negatív. A pozitív összetevő a gyönyörnek és az izgatottságnak a felvillanása, az a kellemes borzongás, amit akkor érzel, ha megkapod, amihez ragaszkodsz. A negatív összetevő a veszélyeztetettségnek és a feszültségnek az érzése, amelyek mindig együtt járnak a ragaszkodással. Képzelj magad elé valakit, aki egy koncentrációs táborban mohón eszik. Egyik kezével tömi magába az ételt, a másik kezével védi a szomszédaitól, akik abban a pillanatban elragadnák tőle, ha őrző figyelme lanyhulna. Ez a ragaszkodó személy tökéletes mintája. A ragaszkodás, természetétől fogva sebezhetővé tesz érzelmileg, és állandóan azzal fenyeget, hogy a békédet felborítja. Hogyan is várhatnád hát, hogy az ilyen ragaszkodó ember belépjen a boldogságnak abba az óceánjába, amit Isten országának neveznek?
A ragaszkodásnak az a tragédiája, hogy ha nem sikerül a tárgyát megszerezni, akkor boldogtalanságot okoz. De ha sikerül megszerezni, akkor sem boldogít – csupán gyönyört szerez, amit azonnal a kimerültség követ, és természetesen állandósul vele az aggodalom, hogy elveszítheted ragaszkodásod tárgyát. Azt kérdezed, hogy megtarthatnál-e legalább egyet is a ragaszkodásaid közül? Természetesen, Annyit, amennyit csak akarsz. Csakhogy minden egyes megtartott ragaszkodásért a boldogság elvesztésével fizetsz. Gondold meg: A ragaszkodás természete olyan, hogy még ha sok-sok ragaszkodásodat kielégíted is a nap folyamán, egyetlen ki nem elégített ragaszkodás kísérteni fog és boldogtalanná tesz. Nincs reményünk arra, hogy megnyerjük a ragaszkodások csatáját. Ha ilyen ragaszkodást keresünk, amely nem jár boldogtalansággal, ekkora erővel kutathatnánk akár száraz víz után is. Még senki sem fedezte fel azt a titkot, hogy hogyan őrizhetnénk meg ragaszkodásunk tárgyát anélkül, hogy aggodalommal, félelemmel, és előbb vagy utóbb a vereséggel meg ne kellene küzdenünk.
Csak egyetlen módon győzhetjük le ragaszkodásainkat: hagyjuk el őket! A közfelfogással ellentétben ez nem is olyan nehéz. Csak látni kell, de igazán látni a következő igazságokat.
- Az első igazság. Kapaszkodsz egy hamis feltevésbe, nevezetesen abba, hogy egy bizonyos személy vagy dolog nélkül nem lehetsz boldog. Vedd egyenként sorjába ragaszkodásaidat, és lásd be feltevésed helytelenségét. Szived először talán ellenkezik, de a pillanat, amikor rájössz a feltevés hamisságára, érzelmileg azonnal gyümölcsöző lesz. Abban a pillanatban a ragaszkodás elveszíti erejét.
- Második igazság. Ha csupán örülsz a dolgoknak, anélkül, hogy engednéd, hogy hozzájuk kötődj, más szóval anélkül, hogy elfogadnád azt a hamis állítást, hogy nélkülük nem lehetsz boldog, akkor megóvod magad attól a küzdelemtől és érzelmi feszültségtől, amivel magadnak próbáltad volna kisajátítani és másoktól próbáltad volna védeni őket. Eszedbe ötlött-e már, hogy megtarthatod az összes ragaszkodásod tárgyát anélkül, hogy feladnád őket, anélkül, hogy egyről is lemondanál, s hogy nem ragaszkodva, nem kötődve hozzájuk még jobban is örülhetsz nekik, hisz akkor békés vagy, és nem fenyegeti semmi sem az örömödet?
- A harmadik és végső igazság. Ha megtanulod élvezni ezer virág illatát, akkor nem fogsz egyhez ragaszkodni, és nem fogsz szenvedni attól, ha azt az egyet nem kapod meg. Ha ezer kedvenc edényed van, egynek az elvesztését észre sem veszed, és boldogságod sem szenved csorbát. Éppen ragaszkodásaid azok, melyek megakadályoznak abban, hogy több személyt és változatosabb dolgokat szeress.
E három igazság fényében egyetlen ragaszkodás maradhat életben. De ezeknek az igazságoknak szakadatlanul világítaniuk kell, ha azt akarod, hogy hatékonyak legyenek. A ragaszkodások .ü az ábrándok sötétségében létezhetnek. A gazember nem azért nem mehet be az öröm bírodalmába, mert rossz akar lenni, hanem azért, mert a vakságot választja.
(Anthony de Mello – A szeretet útja)
