Mi az élet értelme? Sokak számára egy másik kérdés is kapcsolódik ehhez: „mi értelme ennek a sok hajtásnak„? Nagyon fontos tisztázni, hogy az Élet nem egyenlő hajtás. Mi tesszük egyenlővé. Az Élet sokkal több ennél. Sokkal több, mint amit az elménk fel tud fogni. Ennek az Életnek a parányi része a mi életünk. Ennek a mi un. életünknek az értelme a következő három dolog által rajzolódik ki:
- egy szándék, amiért felkelsz minden nap reggelén,
- annak jelentősége, hogy az életed számít és valamirevaló,
- a koherencia, ami annak megértése, hogy ki vagy és hol a helyed a világban.
Az életünk értelme a következő négy tartópillér eredményeként jelenik meg:
- Értékek
- Jelenlét
- Kapcsolatok
- Mások szolgálata
Az értékek egyes értelmezések szerint mélyen gyökerező hiedelmek arról, hogy mi helyes és mi helytelen, más értelmezések szerint pedig az, ami fontos. Amikor tudjuk, hogy mit értékelünk, akkor tudjuk, hogy merre tartunk. Azok a hosszútávú céljaink, amelyek tükrözik az értékeinket, összhangot hoznak az életünkbe, amelyek azonban nincsenek összhangban az értékeinkkel, belső konfliktusokat, elégedetlenséget stb. hoznak az életünkbe. Sajnos, a rohanásra tervezett életünk megakadályoz abban, hogy éljük az értékeinket. Fontosnak tartjuk őket, de nem sürgősnek, ezért hanyagoljuk őket.
A jelenlét, vagy más szóval a tudatosság semmiképpen nem a kontrollról szól, hanem pontosan annak ellentétéről, az elfogadásról és az elengedésről. Csak ezek által tudunk minden pillanatot a maga csodálatos gazdagságában megélni. Ez a pillér önmagában az élet értelme, a többi három a közösségi élet értelmét szolgálja.
A kapcsolatok annál fogva fontosak, hogy az agyunk, de az egész lényünk is kapcsolatokra van huzalozva. Jelentőséget, hovatartozás-érzést és koherenciát biztosítanak számunkra, és ez alól nem kivétel a munkahelyi kapcsolatok sem. Egy olyan közösség – munkahelyi vagy magánéleti – amely támogat és ahová azt érzem, hogy jó tartozni, megerősít abban aki vagyok és abban, hogy jó helyen vagyok.
Az emberek többsége számára a legtöbb értelem mások szolgálatából származik. Ez abból adódik, hogy az emberek többsége a tettekben teljesedik ki, kevesebbet figyel a létre. Pedig mások szolgálata azt is jelenti, hogy elfogadjuk úgy a saját, mint a többiek létét, anélkül, hogy folyton arra sarkallnánk magunkat és másokat, hogy valamit tegyenek. Nem érdekes, hogy sok esetben az egyik legnagyobb szolgálat, amit másoknak tehetünk az, hogy észrevesszük és hagyjuk megnyilvánulni a lényüket?
