– Pedar Joun, kérlek, mondd el, hogyan alakul ki egy háború! – kérte apját egy napon a perzsa kisfiú.
– Elmesélem neked szívesen – mondta az édesapja. – Képzeld el, hogy Perzsia csapatokat küld Kínába.
Ebben a pillanatban a kisfiú édesanyja is bekapcsolódott:
– Hogy mesélhetsz ilyen butaságot a gyereknek? Mikor történt olyasmi, hogy Perzsia Kína ellen indított volna háborút?
– Kedvesem – próbálta az apa megmagyarázni -, én csak egy példán keresztül próbáltam megmutatni, hogyan is alakul ki egy háború.
– De a példáiddal, melyek sosem igazak, csak összezavarod a gyereket. Ezenkívül hazugság is, hogy Perzsia háborúzott Kína ellen. – mondta a feleség.
– Micsoda? Hazugnak nevezel engem? – csattant fel az apa. – En itt arra áldozom az időmet, hogy tanítsak valamit a gyerekünknek, te meg csak mérgelődsz! Ha úgy gondolod, hogy jobban el tudod magyarázni, akkor csináld te! Úgyis mindig mindent jobban tudsz.
– Hallatlan, ahogy velem beszélsz! Soha többet nem mondok semmit! – emelte fel még jobban a hangját a kisfiú édesanyja
Ebben a pillanatban a fiú megszakította a szülei veszekedését, és így szólt: – Kedves szüleim, most már nem kell elmagyaráznotok, hogyan alakul ki a háború. Már nagyon jól el tudom képzelni.
