„Tartsatok bűnbánatot, … mert közel van a mennyek országa.”
Máté 4,7
Képzeld el, hogy van egy olyan rádiód, amit akárhogy is forgatsz, csak egy állomást tud fogni. A hangerőt sem tudod szabályozni. Néha olyan halkan szól, hogy alig hallod a hangot, máskor pedig annyira hangos, hogy meghasad tőle a dobhártyád. Ráadásul le sem kapcsolhatod, néha „lelassul”, máskor pedig, amikor te pihenni vagy aludni szeretnél, akkor rázendít. Ki viselne el egy ilyen rádiót? Pedig amikor a szíved pontosan ilyen kiszámíthatatlanul viselkedik, akkor nemcsak hogy elviseled, hanem még normálisnak, sőt emberinek is tartod.
Gondolj csak arra, hogy érzelmi hullámaid hányszor hintáztattak már meg, hogy a dühnek, levertségnek és nyugtalanságnak hányszor érezted már a kínjait, melyeket a szived okozott, mert valami olyat kívánt, amid még nem volt, olyanhoz ragaszkodott, amit már birtokoltál, vagy el akart kerülni valamit, amit nem akartál. Szerelmes voltál, és vísszautasítottnak vagy féltékenynek érezted magad, hirtelen mindened erre az egy dologra figyelt, s az élet lakodalmi izei megkeseredtek a szájadban. Arra koncentráltál, hogy megnyerj egy választást, és a küzdelem hevében már nem tudtál a madarak énekére figyelni, becsvágyad minden más hangot elnyomott. Szembe kellett nézned egy komoly betegség lehetőségével, vagy azzal, hogy elveszítheted egyik szerettedet, és egyszerűen képtelen voltál bármi másra koncentrálni.
Röviden: Abban a pillanatban, hogy kialakul benned egy ragaszkodás, felborul a működése annak a csodálatos szervnek, amit szívnek nevezünk. Ha a rádiódat meg akarod javítani, tanulmányoznod kell a rádió működését. Ha a szívedet meg akarod reformálni, négy felszabadító igazsággal kell komolyan és hosszan foglalkoznod. De először válassz ki néhányat ragaszkodásaid közül, ami zavar, amihez kötődsz, amitől félsz, vagy ami után sóvárogsz, s gondolj ezekre a ragaszkodásokra, miközben a felszabadító igazságokra figyelsz.
- Az első igazság: Választanod kell a ragaszkodás – boldogság közt. A kettő kizárja egymást. Abban a pillanatban, hogy kialakul benned egy ragaszkokodás, a szived lebénul, s képtelen vagy már örömteli, gondtalan, komoly életet élni. Vizsgáld meg, hogy mennyire áll ez arra a ragaszkodásra, amit kiválasztottál.
- A második igazság: Honnan jött a ragaszkodásod? Nem született veled. Abból a hazugságból származik, amit a társadalom és kultúra plántált be!éd, vagy abból, amit te mondtál saját magadnak, nevezetesen, hogy e nélkül vagy a nélkül a személy vagy dolog nélkül nem lehetsz boldog. Nyisd csak ki a szemed, és lásd, hogy mennyire téves ez. Százak és százak tökéletesen boldogok a nélkül a dolog, személy vagy helyzet nélkül, ami után te annyira sóvárogsz, s amiről meggyőzted magad, hogy nélküle nem is élhetsz. Válassz hát: ragaszkodsz a ragaszkodásodhoz, vagy pedig szabad és boldog akarsz lenni?
- A harmadik igazság: ha teljes életet akarsz élni, meg kell tanulnod távlatokban gondolkodni. Az élet végtelenül nagyobb, mint az a semmiség, amihez a szived annyira ragaszkodik, s ami annyira fel tud bosszantani. Igenis, semmiség, mert ha elég hosszan élsz, biztosan eljön majd az a nap, amikor már teljesen érdektelen lesz számodra. Már emlékezni sem fogsz rá – a saját tapasztalatod fogja ezt megerősíteni. Mint ahogy már ma is alig emlékszel, s már alig hatnak rád azok a semmiségek, amelyek valaha olyannyira felkavartak.
- A negyedik igazság elvezet arra a szükségszerű következtetésre, hogy rajtad kívül senkinek és semminek sem áll hatalmában téged boldoggá vagy boldogtalanná tenni. Akár tudatában vagy ennek, akár nem, te, és csakis te tudod elhatározni, hogy boldog leszel-e vagy sem, hogy kötődsz-e ragaszkodásodhoz vagy sem adott helyzetben. Ahogy ezeken az igazságokon gondolkozol, érzed talán, hogy szíved ellenáll, vitatkozik, és még arra sem hajlandó, hogy megvizsgálja azokat. Ez annak a jele, hogy még nem szenvedtél eleget ragaszkodásaidtól, hogy igazán tegyél is valamit a lelki rádióddal. De az is lehet, hogy szíved semmi akadályt sem gördít ezeknek az igazságoknak az útjába. Ha ez a helyzet, örülj! A bűnbánat, szíved újraformálása már elkezdődött, s az Isten országa – a gyermekek hálás és gondtalan élete – már elérhető távolságra van, és már kész vagy arra, hogy kezedet kinyújtva megragadd.
(Anhony de Mello – A szeretet útja)
