Mi lesz…
ha összejön? … ha nem jön össze?
ha fiú lesz? … ha lány lesz?
ha béke lesz? … ha háború lesz?
ha megnyeri? … ha elveszíti?
ha marad? … ha elhagy?
ha jó lesz? … ha nem lesz jó?
Ilyen és hasonló gondolatok járják át nap mint nap az emberek elméjét. Paradox, de pontosan az emberi elme annyira nem racionális, hogy ne vegye észre azt, hogy ezt nem lehet tudni. Nyilván, ezt nem könnyű észrevenni, amikor a mainstream média is tele van „prófétákkal”, akik arról beszélnek, hogy mi lesz egy év, öt év, 10 év múlva.
És akkor mégis mit kezdjünk ezekkel a gondolatokkal?
Az önkontroll, vagyis a gondolatok elnyomása nem működik, mert minél jobban el akarom nyomni, annál inkább erőt kapnak.
Amikor ilyen gondolataink vannak, akkor az elménk a nem létező, vagyis egy képzeletbeli jövőbe vándorol. Amikor észrevesszük, hogy mi történik (ez már maga a tudatosság), akkor nem kell ellene tegyünk semmit. Felesleges. A legjobb dolog, amit tehetek, hogy kezdem alaposan szemügyre venni azt, ahol éppen vagyok: az utcát, a szobát, a forgalmat stb.
Ilyenkor visszatérünk az igazi jelenbe, ahol az elme már nem tud leteperni a gondolataival és a kételyt, az aggodalmat felváltja az elcsodálkodás, a nyugalom, a jelenlét.
Egy próbát megér, nem?
