„Nektek, hallgatóimnak, azonban azt mondom:
Lukács 6,27
Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót haragosaitokkal.”
Ha szeretsz, más szemmel nézel a világra; nagylelkű leszel, megbocsátó, jószívű, pedig korábban esetleg kemény és rideg voltál. Az emberek óhatatlanul is hasonlóan viselkednek veled, s hamarosan abban a szeretetteljes világban élsz, amit te magad teremtettél. Vagy gondolj azokra az időkre, amikor rossz volt a kedved, ingerlékeny, aljas, gyanakvó voltál és talán még üldözési mániában is szenvedtél. Hamarosan azt vetted észre, hogy mindenki negatívan áll hozzád, s te pedig a gondolataid és érzelmeid által teremtett ellenséges világban élsz.
Hogyan tudnál boldog, szeretetteljes és békés világot teremteni? Így, hogy megtanulod azt ai egyszerű, gyönyörű, de fájdalmas művészetet amit látásnak hívunk. Így kell csinálni: Minden alkalommal, amikor ingerült vagy dühös vagy valakire, akivel találkozol, az nem a másik ember, hanem saját magad. Nem azt kell megkérdezned, hogy „Mi a baja ennek az embernek?„, hanem azt, hogy „Mit mond ez az ingerültség önmagamról?’ Tedd is meg ezt most azonnal. Gondolj valakire, aki általában felingerel téged, s mondd ezt a fájdalmas, de felszabadító mondatot magadnak:
– Ingerültségemnek az oka nem ez az ember, hanem én saját magam.
Miután ezt kimondtad, láss hozzá és keresd meg, hogy mivel okozod ezt az ingerültséget. Az első dolog az az, hogy gondolj arra a nagyon is reális lehetőségre, hogy ennek a személynek a hibái, vagy az úgynevezett hibái, benned is megvannak. Csakhogy te jól elnyomtad ezeket a hibákat, s ezért öntudatlanul kivetíted a másikra. Általában ez majdnem minden esetben így van, de jóformán senki sem veszi észre. Keresd tehát ennek az embernek a hibáit a saját szivedben és a tudatalattidban, és a bosszankodásod majd átalakul hálává, mert a viselkedése önmagad felfedezéséhez vezetett.
De van itt még valami más is, amit érdemes megvizsgálni: nem lehetséges, hogy azért vagy bosszús, mert amit ez a személy mond vagy tesz, az rámutat valami olyasmire, amit te nem akarsz meglátni? Gondolj csak arra, mennyire ingerültek leszünk a misztikus vagy a próféta láttán, aki ugyan egyáltalán nem tűnik misztikusnak vagy prófétának, de a létük vagy szavaik mégis kihívást jelentenek számunkra.
De még más is világos lesz itt: Azért vagy ingerült erre az emberre, mert nem felelt meg azoknak az elvárásoknak, amelyeket beléd programoztak. Lehet, hogy jogosan követelheted, hogy feleljen meg programozottságodnak, ha az illető például durva, vagy igazságtalan, de azért gondold csak meg! Ha meg akarod változtatni ezt a személyt, ha szeretnéd, hogy abbahagyja ezt a viselkedést, nem lennél-e sokkal hatékonyabb, ha nem lennél ingerült? Az ingerültség csak elhomályosítja látásod, cselekedetednek pedig kisebb lesz a hatékonysága. Mindenki tudja, ha egy sportoló vagy egy bokszoló elveszíti önuralmát, teljesítményének minősége hirtelen lecsökken, mert a düh és szenvedély miatt már nem tudja összehangolni mozgását. A legtöbb esetben azonban nincs jogod azt követelni, hogy a másik feleljen meg elvárásaidnak; mert ha valaki más lenne a helyedben, az egyáltalán nem lenne bosszús. Csak gondolkodj el ezen az igazságon, és bosszúságod el fog szállni. Milyen butaság a részedről azt követelni, hogy a másik olyan normák és szabályok szerint éljen, amelyeket a szüleid ültettek beléd!
És az utolsó igazság, amit meg kell fontolnod: a hátterét, élettörténetét és tudattalanságát is figyelembe véve, ez az ember nem is viselkedhet másképp, mint ahogy viselkedik. Olyan jól megfogalmazták: ha mindent értenénk, mindent megbocsátanánk. Ha igazán megértenéd ezt azt emberi, akkor nyomoréknak látnád és nem elítélendőnek, ingerültséged pedig azonnal megszűnne. Akkor hamarosan azt vennéd észre, hogy szeretettel fordulsz hozzá, és ő is szeretettel viszonozza közeledésedet. S abban a szeretetteljes világban találnád magad, amit te saját magad teremtettél.
(Anthony de Mello – A szeretet útja)