Folytatjuk útunkat az igazi egyensúly irányába, a természethez való visszatérés után, ma térjünk vissza a munkához.
Ha az emberek többsége dolgozik, akkor hogyan távolodhattunk el a munkától? – tevődhet fel bárkiben a kérdés. Anélkül, hogy a tökéletességre törekednék, íme néhány nyilvánvaló bizonyíték:
- A sorozatgyártással eltúnt az alkotás, vagyis az, hogy az emberek maguk hozzanak létre egy végső terméket,
- Eltűnt a munka öröme, helyét elfoglalta a „kárpótlóan” nagy fizetés, vagyis az emberek többsége nem azt csinálja, amit szeretne, hanem amit jól megfizetnek,
- Az emberek fókuszát az alkotásról, az önellátásról áthelyezték a fogyasztásra, a kiszolgáltatottságra (lásd pályázatok stb.),
- A munkában eltűnt a türelem, helyét átvette a gyorsaság és a kapkodás, így nem az alaposan és tudatosan végzett munka érvényesül, hanem a felszínes és profitorientált szemlélet,
- Újabban a szórakoztató elemek sokasága (social média, média, stb.) folyamatosan kiránt a jelenből és így nem tudunk elmélyedni a munkában, nem ér utól a „flow”,
- … és végül elfelejtettünk ünnepelni. Ünnepelni a folyamatot, az együttműködést, az eredményt.
De miért fontos visszatérnünk a munkáoz? József Attila megírta és még mindig aktuális: „Bár a munkádon más keres – dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, ugy érdemes.”
A fenti bizonyítékokból és József Attila idézetéből kiindulva, a következő rövid döntésekkel tudsz visszatérni a munkához:
- Csináld azt, amit szeretsz
- Azonosítsd be a munkád hosszútávú következményeit
- Dolgozz a saját ütemedben
- Tanulj a természettől, mert ő sosem siet és mégis mindent megvalósít
- Alkoss, mintsem robotolj
- Szánj időt a munkának
- Amikor dolgozol, akkor dolgozz
- Ünnepeld meg a legkisebb eredményeket is.
A munkával akkor tudunk kapcsolatban maradni, ha önmagunkkal is kapcsolatban maradunk. Az ok egyszerű: minden belőlünk indul ki és oda is tér vissza.
A következő bejegyzés címe: Vissza az embertársakhoz.
Addig is Isten veletek (ez nem kívánság, hanem tény). 🙂
