Több mint huszonkét éve dolgozom emberekkel: trénerként, képzőként, mentorként és coachként.
Ez idő alatt sokféle emberrel, közösséggel és szervezettel találkoztam. Képzéseket tartottam, fejlesztési folyamatokat vezettem, kommunikációról, időgazdálkodásról, önismeretről, vezetésről és az élet egyensúlyáról beszéltem.
Sokáig abban hittem, hogy ha az emberek megfelelő tudást, jó módszereket és használható eszközöket kapnak, akkor változtatni fognak.
Az évek során azonban valami mást is megtanultam.
Az emberek többsége nem azért nem változtat, mert nem tudja, mit kellene tennie. Többnyire pontosan tudja.
Tudja, hogy beszélnie kellene valakivel.
Tudja, hogy ki kellene lépnie egy méltatlan helyzetből.
Tudja, hogy másképp kellene bánnia az idejével, az erejével vagy önmagával.
Tudja, hogy meg kellene hoznia egy régóta halogatott döntést.
Mégsem teszi meg.
Nem feltétlenül azért, mert lusta vagy gyenge. Hanem mert a változásnak ára van. Bizonytalansággal, veszteséggel, felelősséggel és néha fájdalmas felismerésekkel jár.
Már nem szeretnék senkit meggyőzni
Az évek során megértettem, hogy senkit nem lehet kívülről fejlődésre kényszeríteni.
Lehet jó kérdéseket feltenni. Lehet tudást, figyelmet és tapasztalatot adni. Lehet kísérni és támogatni.
De a változás felelősségét nem lehet átvenni a másik embertől.
Ezért ma már nem akarok mindenkit tanítani, megmenteni vagy lelkesíteni.
Azokkal szeretnék dolgozni, akik saját döntésből érkeznek. Akik nem csupán beszélni szeretnének arról, hogy más életet akarnak, hanem készek tenni is érte.
Nem vagyok sikerguru
Nem szeretném azt a látszatot kelteni, hogy minden kérdésre tudom a választ, vagy hogy megfejtettem, miként kell helyesen élni.
Nekem is voltak és vannak kétségeim, tévedéseim, veszteségeim és újrakezdéseim. Nem azért tudok melletted lenni, mert tökéletes életet építettem, hanem mert több mint két évtizeden át figyeltem, hogyan próbálnak az emberek változni — és hogyan térnek ki újra meg újra a valódi változás elől.
Nem mondom meg helyetted, mit kell tenned.
Abban segítek, hogy tisztábban meglásd:
- mit akarsz valójában;
- milyen döntést halogatsz;
- milyen félelem vagy veszteség tart vissza;
- milyen történetekkel magyarázod a mozdulatlanságodat;
- és mi az a következő lépés, amelyet már nemcsak megérteni, hanem megtenni is hajlandó vagy.
A tudástól a cselekvésig
Nem hiszek a gyors átalakulást ígérő receptekben, abban hiszek, hogy az őszinte figyelem, a pontos kérdések és a vállalt cselekvés képes elindítani valamit.
A közös munka során nem az a cél, hogy még több információval menj haza. Valószínűleg már így is sok mindent tudsz, a cél az, hogy felismerd, mi történik a tudás és a cselekvés között.
Miért nem teszed meg azt, amit régóta szükségesnek érzel?
Mit próbálsz elkerülni?
Mit kellene elengedned?
És mit vagy végre hajlandó vállalni azért, hogy valóban megváltozzon valami?
Kikkel dolgozok együtt?
Azokkal, akik:
- érzik, hogy valamin változtatniuk kell;
- készek őszintén ránézni a saját felelősségükre;
- nem kész válaszokat és gyors motivációt keresnek;
- vállalják a kényelmetlen kérdéseket;
- és a találkozások között is hajlandók konkrét lépéseket tenni.
Nem az számít, hogy most mennyire vagy magabiztos, az számít, hogy valóban kész vagy-e elindulni.
Amit ígérni tudok
Nem ígérem, hogy megváltoztatom az életedet.
Azt ígérem, hogy figyelek rád, egyenesen beszélek veled, és nem segítek tovább fenntartani azokat a kifogásokat, amelyekkel esetleg már hosszú ideje kerülöd a saját döntéseidet.
Nem ítéllek el azért, mert félsz, de komolyan veszem, ha azt mondod, hogy változtatni akarsz.
Mert a változás nem akkor kezdődik, amikor már nem félünk, hanem akkor, amikor a félelmünk ellenére is megtesszük az első őszinte lépést.