Szia! Ficz Antal a nevem.

Most valami nagyon meggyőzőt kéne mondjak magamról, igaz?

Hisz nagy valószínűséggel azért kerültél erre az oldalra.

Mesélhetnék a múltamról… A sikereimről… A kudarcaimról…

Egyik sem mondana igazán semmit arról, ami vagyok most, ezért inkább arról írok, ami most vagyok.

„Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.” – Tamási Áron

Ez a gondolat már nagyon régen megszólított, ma már a küldetésem alapgondolatává vált.

Miért?

Azt látom, hogy az emberek elidegenedtek saját maguktól, a Teremtőtől, a természettől, az emberektől.

Az emberek nincsenek otthon az életükben.

Otthon az életben

Az igazi „otthon” az a hely, ahol az egész lényünk szabadon létezik, nyugodt, kreatív, lelkes, szeretetben létezik.

Ez volt-e mindig az életemben?

Nem.

Ezerrel dolgoztam azon, hogy kövessem mindazt, amit a környezetem elvárásként diktált: siker, karrier, pénz, stb.

Mindezt miért?

Mert elfogadtam, hogy szerintük még nem vagy elég jó…

Az ezzel együtt járó negatív érzelmek (stressz, félelem stb.) pedig eltávolítottak mindentől és mindenkitől, s főleg saját magamtól.

Hol vagyok most otthon az életben?

Minden nap megkapom a lehetőséget arra, hogy felismerjem: az otthon (Isten országa) bennem van, nem valahol a külvilágban.

Ez az a „kert”, amit érdemes megfigyelni, gondozni, éltetni.

Így bárhová is visz a „sors”, otthon vagyok.