Van, amit könnyebb valakivel együtt elfogadni, megérteni, eldönteni, megélni, s ha kell… elengedni

Van, amikor pontosan tudjuk, mit kell tennünk.

És van, amikor nem.

Amikor több lehetőség között őrlődünk. Amikor valami, ami sokáig működött, már nem működik ugyanúgy. Amikor érezzük, hogy változtatnánk, de még nem tudjuk, min.

Vagy egyszerűen van egy kérdés, amely újra és újra visszatér.

Ilyenkor jó lehet valakivel beszélgetni.

Nem azért, hogy megmondja, mit tegyünk.

Hanem azért, hogy legyen egy hely, ahol végre rendesen végiggondolhatjuk azt, ami foglalkoztat.

Ezt nevezem Tudatos kísérésnek.

Nem kell tudnod, mi a probléma

Lehet egy döntés.

Egy munka, amelyben már nem találod a helyed.

Egy kapcsolat, amely megváltozott.

Egy új életszakasz.

A gyerekek lassan a saját életüket kezdik élni.

Valamit régóta szeretnél elkezdeni.

Vagy éppen valamit szeretnél végre abbahagyni.

És az is lehet, hogy nem tudod pontosan megfogalmazni, mi a kérdés.

Csak azt érzed:

„Valami már nem olyan, mint régen.”

Ezzel is lehet érkezni.

Mit jelent a kísérés?

Beszélgetünk.

Én figyelek.

Kérdezek.

Néha visszamondom, amit hallok.

Máskor megmutatok egy összefüggést vagy egy másik nézőpontot.

És néha egyszerűen hagyok időt arra, hogy megszülessen egy gondolat.

Nem az a célom, hogy a beszélgetés végére megmondjam, mit kell tenned.

A te életedről te tudhatsz a legtöbbet.

Az én dolgom az, hogy olyan figyelmet és teret adjak, amelyben könnyebb ránézned arra, ami történik veled.

Miért „tudatos”?

Számomra a tudatosság nem azt jelenti, hogy mindig tudjuk, mit csinálunk.

És főleg nem azt, hogy minden döntésünk tökéletes.

Inkább azt, hogy időnként hajlandók vagyunk megállni.

Ránézni arra, hogyan élünk.

És feltenni néhány kérdést:

Ezt még mindig én választom?

Fontos ez még nekem?

Mit viszek tovább csak megszokásból?

Mire szeretném használni az időmet?

Mi az, amiből már elég?

Mi az, amiből többet szeretnék?

Nem kell mindegyikre választ találnunk.

Néha már az is sokat jelent, ha sikerül megtalálni a kérdést, amely valóban rólunk szól.

Nem szeretném megmondani, hogyan élj

Több mint húsz éve dolgozom felnőttekkel, 2011 óta pedig egyéni coachingfolyamatokban is kísérek embereket.

Sok módszert ismerek.

Sok mindent tanultam.

De az évek során egyre óvatosabb lettem a kész válaszokkal.

Ugyanaz a döntés az egyik embernek jó lehet, a másiknak nem.

Van, akinek változtatnia kell.

Van, akinek maradnia.

Van, akinek el kell engednie valamit.

És van, akinek talán észre kell vennie, hogy ami már ott van az életében, értékes.

Nem tudom helyetted, mi a jó válasz.

Abban tudok segíteni, hogy közelebb kerülj a sajátodhoz.

Hogyan zajlik?

Az első alkalom egy önálló beszélgetés.

Nem kell előre elköteleződnöd egy hosszú folyamat mellett.

Elhozod azt, ami éppen foglalkoztat, és megnézzük együtt.

Lehet, hogy egy beszélgetés elég.

Lehet, hogy hazaviszel egy kérdést, és egyedül folytatod tovább.

És lehet, hogy azt látjuk: érdemes még néhány alkalmon keresztül együtt maradni a témával.

Ebben az esetben folytathatjuk egy Tudatos kísérési folyamatban.

Addig beszélgetünk, ameddig annak számodra értelme van.

Mire számíthatsz?

Nem ígérem, hogy megoldom a problémádat.

Nem mondom meg, mit kell tenned.

És nem kell minden beszélgetés végén nagy felismerésnek születnie.

Amit adni tudok:

figyelmet, időt, kérdéseket, tapasztalatot és őszinte jelenlétet.

Egy beszélgetést, amelyben nem kell teljesítened.

Nem kell bizonyítanod.

És nem kell már az elején tudnod, hová szeretnél eljutni.

Egy fontos határ

A Tudatos kísérés a coachingban, felnőttképzésben és az emberekkel végzett több évtizedes munkámban szerzett tapasztalatra épül.

Nem pszichoterápia, és nem helyettesít pszichológiai vagy pszichiátriai ellátást.

Ha olyan nehézséggel érkezel, amelyhez másfajta szakmai segítségre van szükség, ezt őszintén jelzem.

Az első lépés

Nem kell pontos céllal érkezned.

Nem kell jó kérdést megfogalmaznod.

És nem kell tudnod, merre tovább.

Elég, ha van valami, ami mostanában foglalkoztat, és azt érzed:

jó lenne ezt valakivel rendesen végigbeszélni.

Innen indulunk.

Otthon az életben

Talán nem mindig „új életet”, „új ént” kell építenünk.

Néha először csak érdemes körülnézni abban, amelyik már a miénk.