A természethez, és a munkához való visszatérés után térjünk vissza az emberekhez.
Egyre több ember között létezünk, egyre több ismerősünk van a szociális hálókon, és egyre több a magányos ember. Ez paradox, nem? Sokan azt állítják, hogy az individualizmus az oka mindennek. Ha azt vesszük individualizmusnak, hogy az ember figyel magára és érvényesíti magát, az önmagában nem jelent egy problémát. Az sem, hogy nem a júhnyáj szellem szerint éli az életét, hanem saját akarata van.
Az emberektől való eltávolodás, az elidegenedés ott jelent veszélyt úgy az egyén, mint a csoport számára, ha az egyén vagy egy csoport különbnek, másabbnak tartja magát a többiekkel szemben. És itt jön az individualizmus árnyoldala, amikor minden erőmmel azon vagyok, hogy valamivel kitűnjek a tömegből. Mert miközben azon vagyok, hogy meghatározzam magam individumként, addig észrevétlenül a többiek fölé vagy alá igyekszem rendelni magam.
A Wikipédia szerint „az individuumokon, más szóval egyéneken, térben és időben behatárolható, egy biológiai vagy társadalmi csoporttól jól elkülöníthető személyeket értünk.” Azonban, az „egy-én” úgy is értelmezhető, hogy mindannyian ugyanannak az Énnek (Teremtő, Isten stb.) részei vagyunk.
Ha az igazi egyensúlyt akarod az életedbe, akkor újra és újra fel kell fedezd az egységet a többi emberrel. Íme, néhány indok, amit érdemes megfontolj:
- Rá vagy utalva a többiek segítségére, mert egyedül semmire sem vagy képes (még enni sem),
- MIndenki (és így a te) faji, nemi, szociális stb. hovatartozásával színt visz a teremtésbe,
- MIndenféle működésedben (lélegzés, gondolkodás, érzések, emésztés stb.) nem különbözöl a többiektől,
- Miután megszűnsz lélegezni, nagyon rövid időn belül te is egy kisebb halom hamu leszel, akárcsak bármelyik másik ember (akit te fölébb vagy alább rendeltél magadnak)
Ezek felismerése alázatot ébreszt benned (és mindenkiben), és így kapcsolataid is merőben megváltoznak. Eltűnik a cimkézés, a megvetés, az ítélkezés, az elidegenedés, helyét átveszi az el- és befogadás, a támogatás, a tisztelet stb.
Isten veletek!
