Egyszer egy értekezleten a nap utolsó felszólalójára került a sor, miután a résztvevő, üzletemberek az egész napot azzal töltötték, hogy egy kereskedelmi szerződésről vitázzanak.
A felszólaló ezt mondta:
– Kedves barátaim, van egy olyan hely ezen a bolygón, ami a régi mesékben újra meg újra felbukkan. Egy ősi templomban egy szent láda rejlik. E nagy és masszív kődoboz közvetlen közelében áll egy oszlop, rajta írásjelekkel. Aki szeretne, vehet egy kérdőívet, kitöltheti a saját életére vonatkozó részletekkel, majd bedobhatja a ládába a többi, mások által kitöltött papír közé. Aki minden kérdésre válaszol, és helyesen tölti ki az adatlapot, kikereshet egyet a ládában található milliós nagyságrendű példákból, vagy egy másikat, vagy megint egy másikat, míg meg nem találja azt, ami jobban tetszik, mint a sajátja, és azt az életet élheti a továbbiakban, Mivel az adatlapok rendkívül részletesek, pontosan tudni lehet, hogy milyen életre kötelezik el magukat az emberek. Például a következőkre kérdez rá: név, születési hely, születési dátum, foglalkozás, hobbi, végzettség, jövedelem, családi állapot, vagyoni helyzet, betegségek, kívánságok, félelmek, titkok, vágyak, célok, függőségek, kedvenc ételek, politikai nézetek, hibák, hit, példaképek, szokások, kedvelt játékok, álompár, remények… és így tovább. Hozzávetőlegesen annyi kitöltendő mező van ezen a lapon, amennyi nap egy szökőévben. Aki ezt kitölti, jól ismeri a saját jellemvonásait, s aki elolvas egy ilyen nyomtatványt, épp úgy megért egy másik életet, mint a magáét.
Évszázadok óta keresgélnek az emberek az adatlapok tengerében, mégsem akadt még soha senki, aki egy másik ember adatlapjáért jobban lelkesedett volna, mint a sajátjáért.
– Van Önök között olyan, aki szeretné valakinek az adatlapját? – fejezte be az előadását.
