Egyszer egy kis jelentéktelen falucska éjjeliőre talált egy négylevelű lóherét a holdfénynél. Tudta, hogy szerencsét hoz, ezért örömében megfújta kürtjét, és összehívta a falu lakóit. Erre a költő, a piaci kofa, az aranyműves, a virágárus lány és egy fiatal kölyök odasiettek köréje.
– Ma este bekopogott az ablakomon a szerencse – hirdette az éjjeliőr, sugározva a boldogságtól.
Erre mindenki leült, és várta a szerencsét, melynek jöttét a négylevelű lóhere harangozta be. Nagy nyugalom lett, mindenki az éjszakát figyelte. A szél halkan rezegtette a faleveleket, a csalogány énekelt a közeli erdőben, néha elsuhant egy-egy denevér – semmi mást nem lehetett hallani. Az éjjel mély nyugalommal terült el a tájon.
– Mikor érkezik már a szerencse? – kérdezte a fiatal kölyök. A költő, a kofa, és a virágárus lány azonban megértette, hogy a boldogság máris beköltözött. Ezután napkeltéig ott hallgattak és figyeltek.
