Egyszer egy arab hercegnő a fejébe vette, hogy feleségül akar menni egy rabszolgához. A király tehetett vagy mondhatott, amit akart, semmivel sem tudta a lányát eltántorítani a tervétől. A királyi tanácsosok sem tudtak tanácsot adni. Végül megjelent az udvarban egy öreg bölcs. Amikor hallott a király problémájáról, így szólt:
– Felséged nem jó tanácsot kapott, mert ha megtiltjátok a lánynak, hogy hozzámenjen ahhoz az emberhez, rászed majd benneteket, és még inkább úgy fogja érezni, hogy a rabszolgához tartozik.
– Akkor mondd meg, mit tegyek! – mondta a király.
A bölcs tett egy javaslatot. A király hitte is meg nem is, hogy beválik, de elhatározta, hogy tesz egy próbát. Magához hívatta a fiatal lányt, és így szólt:
– Próbára teszem a férfi iránt érzett szerelmedet: 30 napra összezárlak téged a szerelmeddel egy picike cellába. Ha ezek után még mindig hozzá akarsz majd menni, áldásomat adom rá.
A hercegnő magánkívül volt örömében, átölelte apját, és lelkesen beleegyezett, hogy alávesse magát ennek a próbának. Néhány napig minden rendben ment, de elég hamar unalmassá vált. Egy hét után a hercegnő elkezdett más társaságra vágyni, és minden, amit a kedvese tett vagy mondott, idegesítette.
Két hét után annyira elege lett a férfiból, hogy elkezdett üvölteni, és öklével a cella ajtaját verte. Amikor végül kiengedték, apja nyakába borult, és megköszönte, hogy megmentette attól a férfitól, akit időközben megutált.
