„Aki hozzám jön és nem gyűlöli atyját és anyját, feleségét és gyermekeit,
testvéreit és nővéreit, sót önmagát is, nem lehet az én tanítványom.”
Lukács 14,26
Nézz körül a világban, és vedd észre a boldogtalanságot körülötted és magadban! Tudod-e, hogy mi okozza ezt? Valószínűleg azt mondod majd, hogy a magányosság vagy az elnyomás, a háború, a gyűlölet, vagy az ateizmus. Tévedsz. A boldogtalanságnak egyetlen oka van: a fejedben lévő alaptalan elképzelések, melyek annyira elterjedtek és mindenki által elfogadottak, hogy eszedbe sem jut megkérdőjelezni őket. Ezek miatt az alaptalan elképzelések miatt látod magadat és a világot is torzítva. A programozottságod oly alapos és a társadalom nyomása annyira erős, hogy lehetetlen is másképp, torzítás nélkül látnod a világot. Nincs kilábalás ebből, ha még csak nem is gyanítod, hogy a látásod torzított, a gondolkodásod rossz, és elképzeléseid hamisak.
Nézz körül, találsz-e legalább egy igazán boldog embert – aki nem fél, mentes a bizonytalanságoktól, izgalmaktól, feszültségektől és idegességektől? Szerencsés lennél, ha százezer ember közt találnál egyet. Ennek el kellene vezetnie mindannak a programozásnak és elképzelésnek a kétségbevonásához, amit az emberekkel együtt te is elfogadsz. Csakhogy arra is be vagy programozva, hogy ne is gyanakodj, ne is kételkedj, bízzál mindazokban a feltevésekben, amelyekbe hagyományaid, kultúrád, a társadalmad és vallásod beleágyazott. S ha nem vagy boldog, arra tanítanak, hogy önmagad okold a programozásod, kultúrád, az öröklött gondolatok és elképzelések helyett. A dolgot még tovább súlyosbítja, hogy a legtöbb ember annyira agymosott, hogy még azt sem veszi észre, mennyire boldogtalan – mint az az álombéli ember, akinek fogalma sincs arról, hogy álmodik.
Mik ezek a hamis elképzelések, amelyek nem engedik, hogy boldog légy? íme néhány példa. Először is, nem lehetsz boldog azon dolgok nélkül, amelyekhez kötődsz, s melyeket annyira értékesnek tartasz. Ez tévedés. Nincs egyetlen pillanat sem az életedben, amikor ne lenne meg mindened, ami a boldogsághoz szükséges. Gondolkodj el ezen egy pillanatra! Boldogtalanságodnak az az oka, arra figyelsz, amid nincs, ahelyett, hogy arra összpontosítanál, amid éppen most van.
Egy másik elképzelés: A boldogság a jövőben van. Nem igaz. Te itt és most vagy boldog, de nem tudod, mert a hamis elképzeléseid, a torzított látásmódod nem enged szabadulni félelmeidtől, szorongásaidtól, ragaszkodásaidtól, konfliktusaidtól, bűntudatodtól és meg egy sereg dologtól, amire programozva vagy. Ha mindezt átlátnád, rájönnél, hogy boldog vagy, csak éppen nem tudsz róla.
Még egy elképzelés. Akkor leszel boldog, ha meg tudod változtatni körülményeidet és a környezetedben lévő embereket. Tévedés. Oly sok energiát fecsérelünk bután arra, hogy átrendezzük a világot. Ha az az élethivatásod, hogy átrendezd a világot, tedd, de ne ringasd magad abben az illúzióban, hogy ettől boldog leszel. Ami boldoggá vagy boldogtalanná tesz, az nem a világ és a körülötted lévő emberek, hanem a saját gondolkodásod. Azzal az erővel, amivel a boldogságot önmagadon kívül keresed, azzal akár sasfészket is kereshetnél az óceán fenekén. Ha tehát a boldogságot keresed, abbahagyhatod azt az energiapocsékolást, amivel kopaszodásodat akarod gyógyítani vagy vonzó testet akarsz építeni, amivel lakásodat, munkádat, közösségedet, életstílusodat, vagy éppen személyiséged akarod megváltoztatni. Látod-e, hogy mindezt megváltoztathatod, tökéletesen nézhetsz ki, te lehetsz a legelbűvölőbb személy, neked lehet a legkényelmesebb lakásod, és mégis boldogtalan maradsz? Legbelül érzed azt is, hogy ez így van, és mégis arra vesztegeted energiádat, igyekezetedet, amiről tudod, hogy nem boldogít.
Más: Majd boldog leszel, ha minden vágyad teljesül. Tévedés. Valójában éppen ezek a vágyak és ragaszkodások tesznek feszültté, csalódottá, idegessé, bizonytalanná, és ezek telítenek el félelemmel is. írd össze vágyaidat és ragaszkodásaidat, és mondd sorban mindegyiknek: – A szívem mélyén tudom, ha meg szerezlek is, akkor sem leszek boldog.
Aztán gondolkozz el ennek az igazságán. A vágyak teljesülése legjobb esetben is csak a gyönyör és izgatottság pillanatait kínálja. Ne téveszd ezt össze a boldogsággal!
Mi hát a boldogság?
Csak nagyon kevesen tudják, és senki sem tudja ezt elmondani neked, mert a boldogságot nem lehet leírni. Elmagyarázhatod-e a világosságot azoknak, akik egész életükben sötétségben ülnek? Leirhatod-e a valóságot annak, aki álmodik? Értsd meg a sötétségedet, akkor majd eltűnik, és tudni fogod, hogy mi a világosság. Értsd meg rémálmod lényegét, akkor majd elmúlik, és felébredsz a valóságra. Értsd meg hamis elképzeléseidet, leszakadnak majd rólad, s akkor majd megismered a boldogság ízét.
Ha az emberek annyira akarják a boldogságot, miért nem próbálják meg felfedezni és feladni hamis elképzeléseiket? Először is azért nem, mert eszükbe sem jut, hogy hamisnak tartsák vagy csak elképzeléseknek. Tényékként és valóságként kezelik azokat, annyira programozottak. Másodszor pedig félnek attól, hogy elveszítik azt az egyedüli világot, amit ismernek: a vágyak, ragaszkodások, félelmek, társadalmi kényszerek, feszültségek, becsvágyak, idegességek és bűntudat világát, valamint a gyönyörnek, megkönnyebbülésnek és az izgatottságnak felvillanásait, amit ez a világ ad. Képzelj magad elé valakit, aki fél elengedni rémálmát, hisz ez mindene, amit ismer. Ez a te portréd, és másoknak is ez a portréja.
Ha tartós boldogságra vágyódsz, késznek kell lenned atyád, anyád, és még saját életed gyűlöletére is, és búcsút kell mondanod minden tulajdonodnak. Hogyan? Nem megtagadással vagy lemondással, mert amiről fogcsikorgatva lemondunk, ahhoz örökké ragaszkodunk. Hanem azáltal, hogy látod a rémálmot bennük, és akkor, akár megtartod őket, akár nem, már elveszítik hatalmukat feletted, nem tudnak többé megsebesíteni, s végre már nem álmodozol, kimozdulsz sötétségedből, félelmedből és boldogtalanságodból.
Tölts egy kis időt azzal, hogy azokat a dolgokat, amikhez ragaszkodsz annak lásd, amik valójában: rémálmok, melyek egyrészt izgalmat és gyönyört okoznak, ugyanakkor idegeskedést, bizonytalanságot, feszültséget, aggodalmat, félelmet és boldogtalanságot is.
Apa és anya: rémálmok. Feleség és gyermekek, fivérek és nővérek: rémálmok. Minden tulajdonod: rémálom. Jelen életed: rémálom. Mindaz, amihez ragaszkodsz, s amiről meggyőzted magad, hogy nem lehetsz boldog nélküle: rémálom. És akkor majd gyűlölsz apát és anyát, feleséget és gyermekeket, fivéreket és nővéreket, még a saját életedet Akkor majd könnyedén búcsút intesz mindenednek, más szóval már nem ragaszkodsz hozzájuk, s így már nem lesz módjukban, hogy megsebezzenek. Akkor végre megtapasztalod azt a titokzatos érzést, amit nem lehet leírni vagy kifejezni az állandó boldogságot és békét. És akkor megéred azt is, mennyire igaz, hogy aki nem ragaszkodik fivéréhez és nővéréhez, atyjához, anyjához vagy gyermekeihez, földhöz vagy házához … az százszor annyit kap, és ráadásul az örök életet.
Anthony de Mello – A szeretet útja
