Az egyik leggyakoribb kérdés az, hogy ki részesül a boldogságban? Ez a kérdés főleg az éppen boldogtalan állapotban lévő emberekben tevődik fel. 🙂 A kutatások azt bizonyítják, hogy éppen a boldogságot kergető emberek a legkevésbé boldogak. Miért? Három oknál fogva
- A legszebb pillanataink akkor vannak, amikor el vagyunk veszve a pillanatban (tehát nem igyekszünk valamire)
- Ez nem egy egyszemélyes játék (vagyis másokkal együtt tudom megélni)
- A boldogság olyan, mint egy pillangó, ha kergejtük, akkor elijesztjük, de ha engedjük megérkezni, akkor ránk fog szállni
A boldog élet titka egy értelemteljes élet a többiek szolgálatában. A boldogság tehát nem csoda, nem ajándék, hanem egy döntés.
Rick Hanson, a Boldog agy (Happy brain) című könyv szerzője, szerint a figyelmünk meghatározza, hogy az agyunkban milyen szinapszisok erősödnek meg. Ez azt jelenti, hogy minél hamarabb megtanuljuk észrevenni a jót az életünkben, annál kevésbé leszünk kitéve az agy azon igyekezetének, hogy a túlélésre vagyis a stresszre figyeljen. Ez azért fontos, mert az agyunk évezredeken át a túlélésre koncentrált, ez pedig a problémákra való figyelést fejlesztette ki benne. Meg kell tanuljunk a problémák helyett a jót észrevenni az életünkben. Félreértés ne történjen, ez nem az erőltetett pozitív gondolkodás, ahol arannyal próbáljuk meg bevonni a trágyát, hanem az, hogy felismerjük a trágya hasznát.
A boldogság eléréséhez tehát a legjobb stratégia nem az életkörülményeink megváltoztatása, hanem a gondolkodásunk, viselkedésünk megváltoztatása.
Dr. Daniel Gilbert szerint létezik a természetes boldogság, amikor mikor megkapjuk, azt amit akarunk, és létezik a szintetikus boldogság, ami akkor tud megjelenni, amikor elvesztünk vagy nem kapunk meg valamit. Ilyenkor dönthetünk úgy, hogy mindezek ellenére boldogok leszünk.
Dr. Daniel Gilbert szerint a boldogság alakulása az életünkben egy U betüvel ábrázolható a legjobban. Az érdekessége az, hogy ez érvényes a világ minden pontján.
A 20-30-as években a boldogság kezd csökkenni. Megjelenik a felelősség, a munkavállalás nehézségei, megszületnek a gyerekek stb. A boldogság alacsony marad a 40-50-es években, ahol szembesülünk a szüleink megöregedésével, elhalálozásával, megjelenik az életközépkori válság. A boldogság kezd nőni az 50-es évektől, tehát miért idegeskednénk az öregedésért, ha tudjuk, hogy a java még hátravan? Érdekes, hogy a fiatalok mindig túlértékelik, hogy mennyire lesznek boldogok, az idősek pedig gyakran azt hiszik, hogy kevésbé lesznek boldogok. Pedig hát tévednek. 🙂
