Az ember természetében egy dolog biztosan nem változott az elmúlt pár ezer évben: az életerő, amire olyannyira szüksége van, egyik pillanatról a másikra el tudja hagyni. S ha az elmúlt évtizedek „pozitív gondolkodású” generációi meg is tesznek mindent ennek palástolására, az e célból készült több millió selfie segítségével, az életerő továbbra sem megvásárolható.
Honnan is jön az élet- vagy lelkierő?
A válasz nagyon egyszerű, mivel az bennünk van. A lélek, az élet bennünk van, egyes megvilágítások szerint a szívben honol. Olyannyira, hogy a magzat első életjele az orvosi vizsgálatkor a szívhang. És nem csak az életerő, hanem a felsőbbrendű intelligencia, a bölcsesség, is a szívben van.
De akkor mi tudja megakadályozni az életerőhöz való hozzáférést?
Paulo Coelho szerint „Semmi baj sincs a félelemmel, a baj az, ha a félelem leblokkol minket.” A sziú mondás szerint: „A leghosszabb út, amit az életben megteszel, az agyadtól vezet a szívedig.” E két idézet két lényeges dologra hívja fel a figyelmünket:
- Az életerőhöz való hozzáférés legfőbb akadálya a félelem.
- A félelem pedig azért tud eluralkodni az embereken, mert az elme alhatalmasodik, kevés helyet adva a szív bölcsességének. Minél gyakrabban hallgat az elme a szívre, annál erősebbek és bátrabbak vagyunk.
Az elerőtlenedés nem azért van, mert buták vagy lusták vagyunk, hanem azért, mert nem szánunk időt a szívünk hangjára, amit csak az elménk elcsendesedésével tudunk elérni. Pl. amikor a pénz lesz az elsődleges cél, amit el akarsz érni, akkor már nem vagy kapcsolatban a szíveddel. Ennek a legszebb bizonyítéka az, hogy ha meg is szerzed a pénzt, utána boldogtalanságot és ürességet érzel.
Mi lenne az elsődleges cél, amitől szabadnak, erőteljesnek, és nyugodtnak éreznéd magad?
