… mert nem mindegy.
Mi a különbség?
Ó, hát csak a lényeg… 🙂 A hallgatás nem egy passzív semmittevés, ahol szóról szóra vissza tudod adni azt, amit a másik mondott, hanem egy aktív fókuszt igényelő jelenlét, ahol még legalább három dologra kell figyelj. Erre I.A. Richards hívja fel a figyelmünket, aki szerint egy beszélgetés során hallgatóként 4 típusú üzenetre figyelhetünk:
- Értelem – amit a szavak mondanak és ami maga a tartalmi rész,
- Érzés – az az érzés, amely a szavakhoz, a tartalomhoz kapcsolódik,
- Tonalitás – ami a másikkal való kapcsolatról beszél,
- Szándék – amit a beszélő szeretne, hogy a fogadó megértsen.
Ahhoz, hogy mind a négy dimenzióját „elérd” a hallgatásoddal, a következő hallgatási készségekre van szükséged:
- Akard megérteni azt, amit a beszélő mond,
- Ezért egyenlő felelősség felvállalása a beszélővel,
- Tegyél félre egyéb tevékenységeket és teljes figyelemmel figyelj a beszélőre,
- Határozz meg egy időkeretet a beszélővel,
- Ellenőrizd, hogy jól értetted a beszélőt, ezért fogalmaz újra a hallottakat (parafrazálás)
Ahhoz, hogy beszélőként elérd a fogadó teljes figyelmét:
- Értékeld a hallgató akaratát, idejét, erőfeszítését, és kockázatát,
- Kerüld a „TE” kifejezéseket, ahelyett használd az „ÉN” kifejezéseket
- Győzödj meg arról, hogy a dolgok előkészített értelme átjut a fogadóhoz
- Nem ugyanaz mondani és kommunikálni, ezért figyelj a hallgatóra, győződj meg arról, hogy az üzenet tényleg átment,
- Ismerd el magadat és a másikat partnereknek
- Ellenőrizd le előre, hogy az amit mondsz, nem fog fájdalmat okozni.
Van egy mondás a hallgatást illetően, amit érdemes megfontolj: „Nem engedheted meg magadnak azt a luxust, hogy annyira siess, hogy a másikat ne értsd meg.”
Kezdheted előlről…