A felnőttek nagy része nagyon szereti a személyiségteszteket, hogy megtudják, milyen típusba, kategóriába sorolhatóak be. Én ebben a bejegyzésben pedig pontosan arról írok, hogy miért tartom ezeket a teszteket és a különböző besorolásokat megmosolyogtatónak, hogy ne nevezzem őket megtévesztőnek és bekorlátozónak (pedig teljesen illik rájuk).
De mire is lehetett jó kitalálni a személyiségtípusokat és -teszteket? Az emberi elme nagyon szeret elemezni, csoportosítani, és ezt már meg is tette a legrégebbi időktől az élő – és nem élővilággal. MIndent megnevez és mindent valahová besorol. Így könnyebb dolgozni az elmének azzal az óriási változatossággal, ami őt a kezdetektől fogva körülvette. S bármennyire is ügyesen dolgozott, mind a mai napig még nem sikerült mindent feltárnia, megneveznie.
Aztán az ember el kezdett foglalkozni saját magával. S jöttek a személyiségtípusok, intelligencia – és személyiségtesztek, amelyek jó áron vagy ingyen elérhetőek. Azért, hogy te vagy az érted „felelősök” megtudjá(to)k, hogy „milyen” ember vagy. 🙂
S akkor hol az én bajom ezekkel a tesztekkel és besorolásokkal:
- Max arról tudnak beszélni, hogy az elméd mit halmozott fel a múltban, a lelked és az érzelmeid jelenéről nem tudnak semmit. (S miért próbálkoznának innen a jövőd meghatározásával???)
- Az emberi lény (mentális, érzelmi, lelki, testi részeivel) túlságosan bonyolúlt, hogy megpróbálkozzunk annak 4, 16 vagy bármennyi kategóriába való besorolásával.
- Rajtukon keresztül soha nem fogjuk látni az ember „igazi” arcát.
- Megtévesztenek mindenkit, mert meggátolnak az „ismeretlen” felfedezésében és megélésében, sokszor olyan diagnózisként hatnak emberekre, amely tovább fékezi őket és a környezetüket önmaguk megélésében és felfedezésében.
- MIndenki egy csoda a maga módján, nagyon sajátos fejlődési és létezési móddal, ezt egy teszttel és besorolással túlságosan lebutítjuk.
- Az egész az egós elme játéka, hogy saját magát be tudja sorolni valamilyen (lehetőleg felsőbbrendű) csoportba, ahol biztonságban lehet és nyilván másokkal szemben definiálhatja magát.
- Nem a lényeges dolgokra figyelnek, így nem is tudnak a lényeges dolgokban segíteni. Nem csoda, mire elkészültek, arra a koruk meghaladta, a készítők pedig maguk is valamilyen szinten korlátolt emberek voltak.
Hallottam már olyan véleményt, hogy ezek a besorolások segítenek „eligazodni” a különböző embertípusokkal, és azok kezelésével. Az én kérdésem az, hogy te személyesen szeretnéd-e, hogy téged egy többé-kevésbé „elismert” teszt szerint kezeljenek, vagy inkább azt szeretnéd, hogy az igazi lényedet és annak lényegét lássák az emberek?
Én azt javasolom, hogy hagyjuk abba a tesztelések és besorolások komédiáját és kezdjünk figyelni magunkra és egymásra, hogy igazán ott legyünk magunknak és másoknak.
