Carol Dweck, a Stanford egyetem professzora az embereket két csoportra osztja a gondolkodásmódjuk alapján: merev vagy rögzített és fejlődő vagy növekedési. A legtöbbünk, főleg a rugalmas godnolkodású emberek már kutatás nélkül is felismerte ezt a két gondolkodástípust a környezetében, ezért most egy kicsit részletezzük őket:
Rögzített vagy merev gondolkodásmód
Nagyon fontos, hogy a merev gondolkodás nem tévesztendő össze a fegyelemmel és az elszántsággal.
- A merev gondolkodásmód hamis kontrollérzetet ad.
- Ezek az emberek azt is hiszi, hogy alapképességeik, tehetségeik és intelligenciájuk változhatatlan, nem lehet őket változtatni „Én ilyennek születtem...”
- A visszajelzések fenyegetően hatnak rájuk,
- Kerülik az olyan kihívásokat, ami tanulással jár együtt,
- Az idejük nagy részét azzal töltik, hogy bizonygassák a képességeiket
- Az ők gondolkodásukban a sikert az eredmény határozza meg.
Amikor egy személy gondolkodása merev, megrekedhet, és szorosan ragaszkodhat az önmagával, másokkal és a világgal kapcsolatos abszolút hiedelmekhez, ez pedig rengeteg szenvedést okoz saját maga és környezete számára.
Rugalmas vagy fejlődő/növekedési gondolkodásmód
Itt is nagyon fontos kihangsúlyozni, hogy a rugalmas gondolkodás nem tévesztendő össze a fegyelem és az elszántság hiányával.
- A rugalmas gondolkodás lehetővé teszi, hogy gondolkodását a változó körülményekhez igazítsa,
- Ezek az emberek úgy vélik, hogy alapképességeik, tehetségeik, és intelligenciájuk fejlődhet, vagyis képesek a változásra,
- Éhezik a visszajelzéseket, amelyekből tanulhatnak,
- Ezeknél az embereknél megjelenik a tanulás szeretete és az ezzel járó kihívások iránti vágy,
- Az idejüket azzal töltik, hogy fejlesszék a képességeiket,
- Az ők gondolkodásukban a sikert a folyamat, az út határozza meg.
A jó hír az, hogy az emberek gondolkodásmódja megváltoztatható. Nyilván, elsősorban a merev gondolkodásmód megváltoztatására gondolok. Itt egy kiváló stratégia az, ha első lépésben elfogadjuk a gondolatainkat azzal a felismeréssel, hogy a gondolatok nem tények. Még egyszer megismételem, nehogy átcsússz ezen a fontos gondolaton: a gondolatok nem tények.
Ha ezt felismered, akkor könnyebben tudod fogadni a mindennapi tapasztalatod, megélésed minden részét (pozitívat és negatívat egyaránt). Ugyanakkor egy következő lépésben kihívást is intézhetsz a gondolataid felé. Te milyen kérdéssel provokálnád a gondolataidat?